Mivel falun nőttem fel, nagyon régen vágytam már egy régi lavórtartó szekrényre. A fémtartós változatom már megvan, de erre a fajtára még nem sikerült eddig ráakadnom. Eddig. :) Ilyen volt...↓
Láttam a szekrényen, hogy még az eredeti zöld színe van rajta, mert alatta már a fa tűnt elő. Ennek nagyon örültem, hiszen nem kellett több réteg festéktől megszabadítanom. Többféle színvilágban láttam már megújulva, de valahogy nekem az eredeti szín adja vissza a falusi élet megélt pillanatait. Így az egyik kedvenc zöld színemre esett a választásom, mely az olíva.
Elkezdtem az előkészítő munkálatokat. Kifejezetten szeretem ezekben a régi darabokban, hogy szeggel vannak egymáshoz fogatva az elemek; első körben folyékony fával kezeltem ezeket a részeket, valamint a repedéseket, melyeken látszott, hogy nemcsak a fa életkora, hanem a szabad ég alatt kezeletlenül tartott hosszú idő miatt lettek ilyen mélyek. De ezt a munkafázist az újjászületéshez elengedhetetlen volt megcsinálni alaposan. Volt olyan rész, ahol több réteg is felkerült a folyékony fából, emiatt a száradás több időt vett igénybe.
Ezután következett a csiszolás. Melyet géppel és kézzel végeztem.
Csiszolás után kapott a támla része egy kis fa dekorációt, melyet fa ragasztóval rögzítettem a támlához.
A fa illesztésekre maszkolószalagot tettem, melyre dekor csipkét ragasztottam.
Alapszínnek egy cappucino árnyalatot választottam, mert a fa eredeti színe nagyon világos volt. Tervben volt a kivitelezésnél a visszacsatolás is, mellyel a régi, vintage hangulatot adhatom vissza. Az alapszín felvitele után megkapta a hőn áhított zöld színét. Majd színtelen és barna wax-ot kapott, mert a Pentart cégnek a Decor Paint Soft festékének az összetétele a krétafestékhez hasonlít, így fontos lezárni a felületet, hogy időtálló maradjon.
Nekem nagyon elnyerte a tetszésem a végeredmény.
Használható a régi funkciója szerint is, - tehát lehet a kialakított lyukba tenni régi lavórt-, de bármilyen élő- vagy selyemvirág kompozícióval csodálatos dekorációs látványt nyújt. :)
Ilyen lett...↓
