A legrégebbi virágkötészeti alkotások  az ókori civilizációkig nyúlnak vissza,és már több ezer évvel ezelőtt is jelentős szerepet játszottak a különféle vallási,temetkezési és díszítési ceremóniákon. 

Az ókori virágkötészet legkorábbi példái már felbukkantak az ókori Egyiptomban (Kr.e 2500-1000) ahol pl lótuszvirágot,pálmaleveleket,papírusznövényeket,búzavirágot,olajfaleveleket,nadálytőbogyót,mákot  is használtak, illetve a sírokban fellelt leletek ,pl virágcsokrok,virágok felhasználásával készült gallérok azt is bizonyítják,hogy már akkoriban is  is kötöttek virágkompozíciókat.A legismertebb ilyen lelet a Tutanhamon fáraó sírjában talált virágfüzér.

Az ókori egyimptomiak a virágokat már a mai vázák őseibe,különleges tartóedényekbe rendezték el ,és megjelentek a vallási és ünnepi alkalmak kivételével immáron a hétköznapjaikban a lakásaik díszeként is. 

Az ókori Mezopotámiából (Kr.e 2000)  az asszír és a babiloni kultúrában a kertek (pl Szemiramisz függőkertje) és a virágok is fontos szerepet kaptak, kevés emlék maradt fent ezekről,de vannak domborművek amelyek a virágokat mint dekorációs elemeket ábrázolják. 

Az ókori görögök és rómaiak (Kr.e 600-Kr.u 400) is kedvelték a különböző virágkoszorúkat,amelyeket fejdíszként viseltek a lakomákon és szentélyekben is. A rómaiak pl babérkoszorúkat hordtak a győzelmi és vallási eseményeiken. 

Kínában a virágok filozófiai és spirituális jelentést is  kaptak.különösen a buddhizmus hatására.
Japánban pedig kialakul az Ikebana művészete amely a virágkötészet egyik legősibb és legstruktúráltabb fajtája. 

Virágos gallér az ókori egyiptomi újbirodalomból, a 18-ik dinasztiából Tutanhamon fáraó uralkodásának idejéből Kr.e 1336-1327-ből.

(fotó: internet)